Keresés ebben a blogban

2011. február 8., kedd

Hozsána néked, Jóság! (Leborul. Szünet.)

A gyakori hőmérséklet-ingadozás és fronthatás ellenére jól megvetett lábakkal vészeltük át a telet. A vizsgák lejártak, újrakezdődnek, 's a többi. A kialakult gyerekes hangulatot felváltotta egy félelmetesen ismerős üresség, mely a nyári vakáció izzadós, ábécés meg pórboros fílingjét hozza a társaság köztudatába.  A hajlékot elhagytunk, nem örökre, csak hazarugaszkodtunk találkozni a múlttal (ejj, micsoda filozófia), mely gyakran utolér és felébreszti a havasi havas legelőn szúnyokáló bácsit az ő hűséges kis borzos, bogáncsos (általában Bogáncs névre hallgató) kiskutyáját.



Csajozțs előtti öröm


A szeretet csomagban jön
Na szóval, megjött aminek jönnie kell, és mi nem voltunk angyalok, tudjuk. Hála Urszula születése évfordulójának, derült égből nem jön villámcsapás. Ezt is (már) tud(t)/(j)uk.

1 megjegyzés: